Állástalanság, különcségből

Mindig ez van. Volt munkám. Szerettem csinálni. Már nincsen.

Idestova három hónapja keresek munkát, sajnos nulla sikerrel. Nem okolok senkit, talán csak magamat és a világot. Magamat azért, mert képtelen vagyok másként, másnak beállítva eladni magam, mint ami és amilyen vagyok, a világra meg, mert nem tart igényt rám. Fő probléma, (hogy egy fejvadász szavaival éljek), nem vagyok versenyképes a mai piacon. Ez abban merül ki, hogy: egy olyan diplomám van (és csak egy), ami semmire nem használható (erdő-mérnök), ha csak nem ebben dolgoztam eddig is és e területen keresek munkát. Ami persze lehetetlen, hiszen apák adják át munkájukat fiaiknak az egyébként is belterjes szakmában, és mint köztudott, én zabigyerek vagyok. És amúgy sem párosítható semmilyen más szakmával, nem alapja egy másik szakma elsajátításának. nem beszélek angolul, maximum turista szinten, pedig ma már egy eladónak is tudni kell angolul, hogy ki tudja mondani a beosztását: Sales Manager. a kereskedelmi, értékesítői vonalon öregnek számítok a 36 évemmel, hiába tűnök kölyökképűnek, és hiába dolgozom ezen a területen közel 15 éve. Nincs és semmi képen nem is akarok saját vállalkozást sem egyéni sem társas formában, ugyanis még most is szívom a legutolsó ilyen téren történt próbálkozásomat, APEH tartozás formájában. Nem vagyok divatos. Nem hordok rózsaszínű inget rózsaszínű nyakkendővel, fekete öltöny alatt, csak kordzakót és farmert. Nincsen doxa órám, nem járok kozmetikushoz, vagy squash-olni vagy fitneszezni a kollégákkal. És még sorolhatnám. Csóró vagyok. Ehhez nincs mit hozzá tenni. Csóró családba születtem. Ami lehetőségem lett volna, azt a válásom, a betegségem és a hajléktalan élet egyszeri megjelenése, sutty, elvitte. Albérletben élek, egy imádott, de kissé megviselt Alfa 145-ös autóm van csak. Nincs laptop -om, nem tudok nyaralni menni, sőt a fogorvoshoz sem azért nem megyek, mert félek tőle, hanem mert nincsen pénzem, hogy a kemó miatt szétmállott fogaimat kihúzassam (állítólag javítani, már nem lehet), és egy új fogsort csináltassak. És akkor a többi. Nincsenek bennfentes barátaim, sőt, ha jól végig gondolom, barátaim sincsenek. Egy részüket én riasztottam el a nehéz időkben való viselkedésemmel, mások maguk léptek le, tűntek el, mikor kiderült, hogy most kellene, hogy a barátaim legyenek. stb. Biztos kihagytam még egy két kritériumot, de ki győzi figyelni, mivel utasítják el. A bosszantó csak az, hogy pld. előző munkahelyemen szinte tulajdonosi szemlélettel végeztem a munkámat. A semmiből csináltam szinte egyedül egy céget, egy márkát. Megtervezni, hogy nézzen ki a termék? Nem gond. Nevet találni neki, amit mára sokan ismernek? Hát persze, legyen Naturzone. Marketing? Vedd úgy, hogy kész van. És tényleg. Vevőkör kiépítése? Már meg is van. Mindenki szeret és tisztel. Nimbusz a cégnek/terméknek? A mai napig nem merik levenni a nevem a weblapról, mert a termék szinte én vagyok, azaz voltam. Weblap megjelenése, és frissítése? Este 10 után megcsináltam. És mi lett az eredménye, a megbecsülése, a jutalma? Most a főnököm elküldött, mert a feleségének, aki képes volt tönkre tenni egy jól működő állatkereskedést, munka kellett. Hát ennyit a megbecsülésről. Na, mindegy. Csak az az elkeserítő, hogy nem tudom, mit tegyek, hogyan is lesz tovább. Lassan megint ott tartok, hogy nem tudom miből fizetni az albérletet, az autó tankolását és javítgatását, és ez tovább nehezíti a helyzetet. De bízzunk a sorsban és a sorsot irányító jó- vagy rosszindulatú emberekben.